Hajdanában, amikor még a vízitársulatok aktívan részt vettek a vízkár-elhárításban (és az állam állta a költségeket), arról is jelentést kellett írni, hogy milyen védelmi beavatkozásokat végeztek. Az egyik kedvenc munka a gyökérzónás kotrás volt, értelemszerűen főleg víz alatti kotrással, hiszen a mederben magas vízszint volt.
Voltak jó kotrósok, akik a víz alatt is jól tudták felrézsűzni a mederoldalt, de hát ez a beavatkozás tényleg olyan „vízügyi védekezés" jellegű volt. A kikotort anyag vegyes összetétele (növényzet, iszap, föld), vízzel telített volta egy majdnem hogy kezelhetetlen depóniát eredményezett. Aztán persze, amikor ez kiszáradt, kellett vele valamit kezdeni, lehetett dózerrel tologatni, szkréperrel egyengetni, tömöríteni és mit tesz isten, mindig nagyon használható kezelősáv vagy járóút vált belőle.
Amennyire szerették a vízitársulatok a gyökérzónás kotrást, annyira nehéz volt ezt a finanszírozóknak (minisztérium) „eladni". Hiszen a védelmi beavatkozásoknak elszámolása volt, és az elszámolt összegeknek azért arányban kellett lenniük az elvégzett munkával. A viszonylag száraz körülmények között végzett védelmi munkáknak végzett rézsűkotrást jól lehet költségelni, de hát a víz alóli kotrás egyértelműen nehezebb. A további probléma az volt, hogy az elsődleges eredmény, a mederbővülés, a lefolyást akadályozó növényzet eltűnése azonnal látszott, de hogy milyen rézsűállapot maradt és a rézsűhöz hogyan, milyen költséggel kellett még egyszer hozzányúlni, az csak akkor derült ki, amikor leapadt a magas vízszint. És a depóniarendezés sem volt egyszerű és olcsó.
Sajnos sok év telt már el azóta, hogy a vízitársulatok aktívan védekeztek és lassan a védelmi jelentési és elszámolási körülmények is feledésbe merülnek. A gyökérzónás kotrás csak a vízrendezés tárgy egyetemi oktatásában maradt meg, mint egy hatékony, de költséges és végrehajtásában műszakilag nem pontosan meghatározható beavatkozás. A vízitársulatok aktív védelmi munkájának dandárja óta eltelt vagy 20 év. Azt is tudjuk, hogy Nyugat-Európában a területi vízgazdálkodásban, a meder fenntartásban jelentős fejlesztések voltak (pl. a robot technika szélesebb alkalmazása) és ebben a munkában az angol, a holland és a német kollegák járnak az élen.
És egyszer csak mi történik! Megjön az angol vízitársulati szövetség (ADA – Association of Drainage Authorities) szakmai lapja és a címoldalon egy gyökérzónás kotrás képe (lásd kép melléklet)!
És aztán beljebb megmagyarázzák, hogy ez a társulat 660 km csatorna fenntartását végzi és a gyökérzónás kotrás a csatornabeli vegetáció eltávolításának jó módszere. De ha már ennél az angol vízitársulatnál vagyunk (neve Welland & Deepings Internal Drainage Board), akkor azt is mondjuk el, hogy 32.400 hektár az érdekeltségi területe, és 70 olyan műtárgyak is kezel, amelyekkel a kisvízfolyások vízszint szabályozását végzik (és ugye itt kezdődik a vízvisszatartás!). A társulat (angol rövidítésben IDB) 14 szivattyútelepet és 3 árapály zsilipet is üzemeltet.
Következő > |
---|
Legtöbbször olvasott