TIRHírekSzövetségünk híreiA vizitársulatok múltja, jelene és jövője (?)

A vizitársulatok múltja, jelene és jövője (?)

 

Bevezető:

Magyarország területi vízgazdálkodását szolgáló külterületi vonalas vízi létesítmények hossza megközelítően 100 000 km. Ebből jelenleg a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok 12 ezer km-t, a vizitársulatok 35 ezer km-t üzemeltetnek. A fennmaradó több mint 50 ezer km a forrás és szakértelem hiányával küzdő  települési önkormányzatok tulajdonában van.

 Az önkormányzati lakott területek és a mezőgazdasági területek káros többletvizek elleni védelmének legolcsóbb módja a prevenció. A káros többlet vizek elleni prevenciót biztosítani lehet a vízelvezető rendszer fejlesztésével és a meglévő művek jó műszaki állapotban tartásával.

 Az évente elöntött terület cca. 40-50 ezer ha, de ha figyelembe vesszük a 3-5 évente előforduló 120-200 ezer ha elöntést, úgy 100 ezer hektáros átlagos elöntéssel számolhatunk.  100 ezer Ft/ha kárt feltételezve ez mintegy 10 milliárd Ft közvetlen kárt jelent. A belvízzel elöntött területek környezetében további 2,5-3 szoros vízzel sújtott terület alakul ki, melyen hasonló nagyságrendű kár keletkezik. Így évente átlagosan 25-30 milliárd Ft közvetlen kárral számolhatunk. Ez a kár preventív beavatkozással lényegesen mérsékelhető lenne.

A területi vízgazdálkodás létesítményei (az árokrendszer és a vízkormányzó műtárgyak) az ország területén általában rendelkezésre állnak, fejlesztésük inkább minőségi, mint mennyiségi fejlesztést jelent.

Mennyiségi fejlesztést dombvidéki területeinken a völgyfenéki települések védelmét biztosító záportározók és ezzel összhangban a belterületi vízrendezési művek kiépítése jelentheti. Síkvidéki településen az elmarad belterületi vízkárvédelmi árokrendszer kiépítése szükséges. Ezek forrását az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból lehet biztosítani. Az új létesítmények gazdaságos megépítésének igénye ellentmond a jelentős szakképzetlen munkaerő alkalmazásának.

A területi vízgazdálkodás létesítményeinek minőségi fejlesztése azt jelenti, hogy az évszázadok alatt kiépült közcélú vízgazdálkodási műveket a megépítésük szerinti paramétereikre újítjuk fel, vagy ha kell, a mai igényeknek megfelelő paraméterekre építjük ki. Ennek forrása szintén lehet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap. A létesítmények felújításánál már reális lehetőség van szakképzetlen munkaerő gazdaságos alkalmazására is. (Pl. géppel megközelíthetetlen belvízelvezető árkok iszapolása, rézsűképzése, műtárgyak felújítása.)

A mezőgazdasági termelés biztonságát veszélyeztető aszály kártételeinek elhárítását ősidők óta  öntözéssel lehet mérsékelni.

Vízitársulatok a XIX-XXI. században

A vizitársulatok kétszáz éve jelentős szerepet töltenek be Magyarország vízgazdálkodásában. A vizitársulatok szerveződését és működését az 1807. évi XVII. törvénycikk biztosította úgy, hogy egy-egy vízkárelhárítási munkában érdekeltek többsége társulatot alakíthatott és a kisebbség akarata ellenére is elvégezte a szükséges vizimunkát. Azoktól a birtokosoktól is beszedték a rájuk eső költségeket, akiknek hasznuk származott a társulat által elvégzett munkából, de korábban nem támogatták a vizimunkát.

A magyar politikai élet számos vezéregyénisége részese volt a hazai vizitársulatok történelmi munkájának. Széchenyi István, Andrássy Gyula, Szapáry Gyula, Lónyay Menyhért, Károlyi Sándor, Darányi Ignác, Tisza István nem csak miniszterelnökök, miniszterek voltak, hanem vizitársulati vezetők is.

A vízitársulatokat 1948. évben államosította-, majd 1957-től újraszervezésükről döntött az aktuális  politikai hatalom és közel negyven évig döntően  a nagyüzemi mezőgazdaság termelési kultúrájának vizes infrastruktúráját, kisebb mértékben a települések lakott területei belvízkárok elleni védelmét szolgálta. 

 

A rendszerváltoztatás után a mezőgazdaságban kialakult új birtokszerkezetet  és a települési önkormányzatok igényeit a vízitársulatok szervezetét és  működését  újra szabályozó 1995. évi LVII. törvény alapján működő vízitársulatok  csak részben tudták  kielégíteni.

 A gazdasági társaságokról szóló törvény általános rendelkezései sem lehetett  a vízitársulatokra megfelelően  alkalmazni, mert a  vízitársulatokról szóló törvény szerint  a vízitársulati szervezeti forma sajátos, a vízitársulat nem gazdasági társaság, nem szövetkezet és nem is társadalmi szervezet. Fő jellemzője, hogy állami, önkormányzati feladatot képező vízimunkák elvégzésére jött létre.

A vízgazdálkodásról szóló törvény  kiadott 160/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet pedig  számos olyan jogviszonyt szabályozott, amelyről csak törvényben lehetett volna  rendelkezni. Ilyen volt  többek között a közfeladat ellátáshoz szükséges tagi adatok kezelése, a hiteles adatokhoz történő hozzáférés lehetősége.

 

gyakorlatban  felhalmozódott problémák  orvoslására készült el a vízitársulatokról szóló törvénytervezet, amelyet az Országgyűlés 2009 .december 7-én  elfogadott és 2009. évi CXLIV. számon lett kihirdetve 2011. december 18-án.  Az új törvény preambuluma szerint a vízitársulati törvény hatályba lépése előtti szabályozás  már  nem elégítette  ki maradéktalanul a területi vízgazdálkodás problémáinak közösségi megoldását, mert a területi vízgazdálkodás, a területi vízkárvédelmi feladatok költségeinek viselésénél nem szabályozta az állami szerepvállalás jellegét és mértékét, a vízitársulatok által működtetett vizeken és vízilétesítményeken a társulatok közfeladat ellátásának jogcímét, nem rendezte az állami és önkormányzati tulajdonban lévő vizek és vízilétesítmények a társulatok általi vagyonkezelését, használatát.

 A vizitársulatok napjainkban  végzett közfeladata a települési önkormányzatok bel- és lakott területeinek a káros többlet vizek elleni védelmét, a mezőgazdasági területek káros többlet vizek elleni védelmét és a vízhiányok pótlását, továbbá foglalkoztatáspolitikai célok megvalósítását szolgálja.

  A vizitársulatok 2010. december 31-ig a helyi vízrendezési, vízgazdálkodási feladatokat  állami pénzeszközök és a tagok által befizetett társulati hozzájárulás együttes fedezetével végezték. A tag 2011. január 1-ig köteles volt a társulat közfeladatai ellátásának költségeihez az érdekeltségi egysége  arányában hozzájárulni úgy,  hogy a  törvény a társulat tagjai közül választott küldötteket hatalmazta fel  a társulati hozzájárulás mértékéről történő döntésre. A befizetés alapja a földterület nagysága  volt, a rendszer a szolidaritás elvén működött.

 A  2010. évi XC. törvény 39. §-a  2011. év január 1-től  módosította a vízitársulati törvényt, eltörölte társulati hozzájárulást. A területi vízgazdálkodásból kieső összeg pótlására az Országgyűlés  a 2011. évi költségvetési törvény  vidékfejlesztési tárca fejezetében – a vízitársulatok által 2009. évben beszedett tagi hozzájárulás összegével megegyező mértékű -  4,6 milliárd forint összeget  állapított meg.  Ez az összeg  év közben  3,910 milliárd  forintra csökkent.  A  84 vizitársulat által üzemeltetett vízgazdálkodási művek üzemeltetésére, fenntartására végül  már csak 3,4 milliárd forint jutott. 

 A  vízitársulatok a 34/2008. (III:29.) FVM rendeletben meghatározott feltételek szerint pályázhattak   az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretén belül EU-s támogatásra az általuk kezelt vízi létesítmények mintegy 10 milliárd  forint összegű . rekonstrukciójára, fejlesztésére 30 %-os önrész biztosítása mellett. 2011. évben  a 30 %-os önrészt már  a  költségvetési támogatás biztosította.  

 

A vízitársulatok 2011. évben lehetőséget kaptak arra, hogy részt vegyenek  a központi közfoglalkoztatási programban. Az egyes megyékben változó létszámban rendelkezésre álló, döntően szakképzetlen vagy legfeljebb betanított munkás szintjén lévő munkanélkülieket a vizitársulatok folyamatosan, lehetőség szerint lakóhelyük közelében tudják foglalkoztatni. Legjellemzőbb feladatuk a vizitársulatok közfeladatát képező területi vízgazdálkodási művek karbantartása. 

 Ebben az évben

- a NM és VM finanszírozásában 11,5 hónapos időtartamban  64 vízitársulatnál 4500 fő,

- az elsődlegesen roma munkavállaló foglalkoztatását biztosító vizitársulati irányítású Startmunka mintaprogram"-ban a kijelölt öt megyében  tizenkilenc vizitársulatánál 1078 fő,

- a BM által a kormányhivatalokon keresztül indított kistérségi programokban négy vizitársulatnál  300 fő,

- a VM által október – december hónapra szervezett közmunkaprogramban 200 fő  közfoglalkoztatottat   alkalmaztak a  vízitársulatok. Összességében a vízitársulatoknál ez évben a társadalom számára hasznos munkát  több mint 6000  fő korábbi  munkanélküli végzett.

A közfoglalkoztatottak  a rájuk fordított   hat milliárd költségvetési  támogatásból közel 28 milliárd forint termelési értéket állítottak elő a területi vízgazdálkodásban.

 A következő években a meglévő vizitársulatok akár 10 ezer munkanélkülit is tudnak foglalkoztatni és az önkormányzatokkal közösen  el lehetne érni, hogy az 50 ezer km-nyi önkormányzati tulajdonban lévő vízi létesítmények sok év óta elmaradt fenntartása, karbantartása is megoldódjon, a belvízrendszerek működjenek, ezáltal a belvízkárok nagyságrenddel mérséklődjenek. Ehhez az szükséges, hogy a vizitársulatok működése, ezen belül az 1000-1200 fő állandó munkaerő és meglévő géppark által elvégzendő vízgazdálkodási közfeladat finanszírozása és a vizitársulati infrastruktúra fenntartása is biztosított legyen.

 Kihirdetés előtt áll a vízgazdálkodásról  és a vízitársulatokról szóló törvényeket is módosító, 2011. december 5-én az Országgyűlés által  elfogadott „A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények, valamint a miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények módosításáról” szóló törvény 6. és 37. pontja, amely  szerint a kövizigek és a vízitársulatok a Belügyminisztérium hatáskörébe fognak 2012. január 1-től tartozni.

 A vízitársulatok további működésének kormányzati igényét jelentheti, hogy 2011. december 13-án 16.00 óráig kell  a vízitársulatoknak beadni a 2012. évi közfoglalkoztatási pályázatokat, amelyekről a törvényváltozások hatályba lépését követően a belügyminiszter január első napjaiban fog dönteni a társulatok további működést érintő kérdésekkel együtt.

 A 2011. december 7-i konzultáción elhangzottak szerint a vízitársulatok további  működését a három lábon állás jelentheti. Egyik a költségvetési  forrás, másik a pályázatok útján elérhető forrás, a harmadik pedig a társulat tagjainak hozzájárulása.

 Összegzés:

 Lehetséges, hogy a társulati hozzájárulás eltörlését szorgalmazó termelők és politikusok szándéka az volt, hogy a társulatok térjenek vissza a 150 évig jól működő kár-haszon elvhez. Ez akkor valósítható meg, ha a Magyar Állam által biztosított támogatás mellett, a társulatok által végzett közfeladatban érdekelt tagok (a kárelhárítás előnyeit élvező ingatlantulajdonosok és használók) ismét hozzájárulnának a vízgazdálkodási közfeladatok ellátásához. A  vízitársulatok által végzett közfeladatra  három forrás biztosíthat fedezetet, a központi költségvetés, az EU pályázati rendszer és a közfeladat ellátásában érdekelt tagok önkéntes befizetése. Amennyiben az érintettek önkéntes befizetése hiányzik, a költségvetés felhasználásáért  felelős döntéshozó könnyen megállapíthatja, hogy nincs területi igény a vízitársulat működésére, a költségvetési és EU-s forrás felhasználását a területi vízgazdálkodásban a rövid pórázon tartható   állami intézményrendszeren keresztül valósíttatja meg.

dr. Varga Árpád 

 

 

 

Névnap

Ma 2018. október 23., kedd van.
Gyöngyi napja van, holnap Salamon napja lesz.