Észak-Magyarország 2012. szeptember 12-i cikke és a Hernád-térségi VgT igazgatójának észrevételei az öntözés problémáiról
Újságcikk:
„Nemzeti vízgazdálkodási stratégia az öntözéshez
Uniós támogatást is be akarnak vetni az aszályos időszakok átvészeléséhez
A kormányzat úgy véli. hogy az ár-, és belvízi megelőzéshez, védekezéshez hasonlóan az öntözés is közfeladat, állami feladat, Ezért a stratéga centralizálni, állami kézben kívánja venni – a költséghatékonyság és a gazdálkodók támogatása miatt is - az öntözést, miként az árszabályozást is.
Jelen pillanatban 6-7 különböző, törvényes módon történik az öntözésre használt víz árának meghatározása. vízitársulatok helyett az álam lesz a vízgazdálkodás felelőse. A szakkormányzat szerint a fenntartható vízgazdálkodás, hatékony és takarékos öntözőrendszerek elterjesztése, a vízmegtartást segítő talajművelési módszerek, a szárazságtűrő növények mind szélesebb körű beillesztése a termelési szerkezetbe a legfontosabb teendő.”
Szakmai észrevétel:
„Észak-Magyarország Szerkesztősége
Pap Gyula úr részére
Tisztelt szerkesztő úr!
2(\12. szeptember 12-én az Észak-Magyarországban megjelent ,,Nemzeti vízgazdálkodási
stratégia az öntözéshez" című újságcikk megállapításai nem mindenben fedik a valóságot,
ezért engedje meg, hogy a cikk néhány gondolatára reagáljak, remélem az újságcikk,,ÉKN"
szerzője is levonja a következtetéseit.
Az újságcikk megállapítása szerint ,,a vízítársulások helyett az állam lesz a vízgazdálkodás
felelőse". A vízgazdálkodásért és azon belül a vízkészletekkel való gazdálkodásért, jelenleg is
az állam a felelős, ugyanis az öntöző rendszerekre a vízjogi engedélyt az államot képviselő
hatóságok adták és jelenleg is adják ki.
Hatósági engedélyek nélkül elképzelhetetlen lenne a vízitársulatok (és nem a médiákban
Megjelenő „vízitársulások” " ) öntözővíz szolgáltatás i tevékenysége.
Azok a vizitársulatok, melyek öntöző vizet szolgáltatnak, mindig valamely állami tulajdonú
Főműből veszik a vizet és a saját rezsi költségeikkel növelve adják azt tovább a
felhasználóknak. A vízdíjak megállapítása tehát nyomon követhetőek és nyilvánosak.
A vízitársulatok nincsenek monopol helyzetben az öntözővíz szolgáltatása terén, ;mint ahogy
azt az újságcikk sugallja.
.
A Hernádvölgyi öntöző rendszerek például állami tulajdonban vannak (Bársonyos főcsatona
60 kmhosszban és a mintegy30 kmhosszúságú fürtcsatomák), melyek kapacitása több ezer
hektár öntözését tenné ]ehetővé (ha az állami finanszírozása folyamatos lett volna). valójában esetleg néhány tíz hektárt öntöznek.
A gazdálkodók öntözési érdektelensége külön tanulmányt érdemelne.
Összességében tehát megállapítható, hogy a vízitársulatok nem hatósági szervek, állami
szinten a vízgazdálkodásért nem is felelhetnek.
Encs, 2012. szeptember 12.
Tisztelettel:
Megulesz János
Encs. Vasút út 33.
Megulesz János
Encs, Vasút út 33.
Szakmai szemmel a Felsőzsolcai árvízi katasztrófáról
A Felsőzsolcán kialakult sajnálatos ávrízi katasztrófáról már sokszor olvashattunk az Észak-Magyarország hasábjain, de úgy gondolom, hogy az emberek nagy többsége még mindig érthetetlenül áll a megtörtén események előtt. A tisztánlátás érdekében javaslom néhány szakmai kifejezés értelmezését.
Sok nyilatkozatban keveredett a hullámtér és az ártér fogalma.
Hullámtér az árvédelmi töltések közötti terület, ahol az árvizek levonulnak.
Ártér a folyóvölgynek az a része, amit a folyó árvizei árvízvélelmi művek hiányában elönthetnek. Az árvédelmi töltések az ártér egy részét mentesítik (védik) az árvizektől. A fentiek következtében a mentesített árterek beépíthetőek (Miskolc város jelentős része is mentesített árterületen van, képzeljünk el egy város térségi jobbparti töltésszakadását), a hullámtér vagy nagyvízi meder beépítése tilos.
Mikor mentesít biztonságosan árterületet az árvízvédelmi töltés?
Akkor, ha az érvényes műszaki előírásoknak megfelelő minőségben és mértékben van kiépítve.
A Sajó és a Bódva esetében (mely vízfolyások kapcsolhatóak az árvízi katasztrófához) ezen követelmények elmaradnak az előírásoktól.
A szakmai előírásoknak megfelelően az árvízvédelmi töltéseket az adott folyóra érvényes mértékadó árvízszint plussz egy méteres biztonságra kell kiépíteni.
Ezen követelménynek a Sajó folyó árvízvédelmi töltése is csak részben felel meg, sok a magassági és szelvényméret hiányos töltés szakasz.
A Bódva hivatalosan patak és nem folyó, így árvízvédelmi töltésről nem is beszélhetünk, csak víztartó depóniáról, amit a meder-kotrásból kikerült anyagból alakítottak ki (ezáltal „védve” többek között két várost is).
A víztartó depóniákról tudni kell, hogy az árvízvédelmi töltésekre előírt követelményeknek egyáltalán nem felelnek meg, így a Bódvavölgyi elöntések az adott víztömeg esetében szinte törvényszerűek voltak.
Ezen hiányosságok évtizedek óta fennállnak, a háttérben gazdaságpolitikai és nem szakmai szempontok állnak.
A fenti hiányosságok voltak alapvetően Felsőzsolca árvízi elöntésének okozói.
Felsőzsolcsa és Miskolc Keleti kapujának az elöntése a Bódva patakból és a Sajó folyóból származott.
A Sajó folyónak Szirmabesenyő fölötti és Sajószentpéter közötti szakasza árvízvédelmi töltéssel nem rendelkezik, ennek megfelelően ezen a szakaszon az árvíz az árterületet foglalja el. A Sajó és Bódva találkozásánál a két vízfolyás vízhozama összegződött és a Szirmabesenyő-Sajóvámosi úton átbukva a Kis-Sajó völgyén levonulva elöntötte Felsőzsolcát és Miskolc Keleti kapuját.
A Kis-Sajó völgyén 200 m3/sec-ot meghaladó víztömeg vonult le, amely ellen esély sem volt Felsőzsolca lakó ingatlanainak megvédésére, egyedüli megoldás az emberek kimenekítése volt.
A sokat emlegetett AUCHAN áruház legfeljebb pár cm-es vízszintemelkedést okozott, az M30-as autópálya bevezető szakaszának vízterelő hatása ugyan elemezhető, de az alap ok megszüntetése esetén (hogy 200 m3/sec vízhozam ne érkezzen a Kis-Sajó völgyébe) az is okafogyottá válhat.
Kijelenthetjük tehát, hogy a Felsőzsolcai árvízi katasztrófa okozója a Kis-Sajó völgyében levonuló 200 m3/sec-ot meghaladó vízhozam volt.
A jövőben hasonló katasztrófák elkerülése érdekében tehát meg kell szüntetni vagy optimális mértékűre csökkenteni a Sajó és Bódva árvizeinek a Kis-Sajó völgyébe történő kiáramlását, ezzel természetesen a Sajó fő ágában koncentrálódnak az árvizek ezért vizsgálni kell Szirmabesenyőtől lefelé a Sajó mindkét oldali védtöltését, a hidak áteresztő képességét, valamint a meder és hullámterek vízvezető képességét.
Megoldandó továbbá Szirmabesenyő és Sajószentpéter közötti nyílt ártéri települések körtöltéses bevédése.
Az árvízvédelmi rendszerek kiépítésére a szakmai irányelvek adottak. A folyók árvízvédelmi töltéseit a mértékadó árvízszint plusz egy méteres vagy az LNV plusz egy méteres biztonságra kell kiépíteni.
Ez több évtizedes előírás, aminek sajnos a jelenlegi árvízvédelmi rendszerek nem felelnek meg. El kell érni tehát, az árvédelmi töltések szakmai előírás szerinti megfelelősségét, és a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a folyók medertisztítására, a vízbedőlt fák eltávolítására, a meder eróziót okozó kavicszátonyok eltávolítására és a hullámterek kitisztítására.
Évtizedekkel ezelőtt, ezen feladatok rutinszerűen szerepeltek a Szakaszmérnökségek üzemterveiben, elősegítve ezzel a nagyvizek gyorsabb, és akadálymentesebb levonulását, jelenleg azonban ezekre nincs pénzügyi fedezet.
Könnyen belátható, hogy az évtizedek alatt bekövetkezett folyómeder feltöltődések, melyek a külföldi vízgyűjtők hegyvidéki szakaszairól származnak, leszűkítik a mederszelvényt, ezért foglalkozni kell annak folyamatos eltávolításáról.
A tervezett Bódva-völgyi és Sajó-völgyi tározó rendszer kiépítése természetesen pozitív irányban segíti a Sajó-Bódva árvízvédelmi rendszer működésének hatékonyságát, azonban elsődleges szempont a Sajó folyó nagyvízi medrének a kiépítése úgy, hogy a Bódva patak nagyvizeinek fogadására is alkalmas legyen.
Encs, 2010. augusztus 27.
Ma | 31188 | |
Tegnap | 18007 | |
A héten | 49195 | |
Múlt héten | 220773 | |
A hónapban | 794306 | |
Múlt hónapban | 1025022 | |
2010/07/20 óta: | 83688298 |